( az oldalon található tartalmak és weblapok olvasásához - a jobb betűminőség érdekében - az Internet Explorer használata ajánlott )
kilenc csillagocska aranylik egy kört alkotva szeretetemből, s a kör közepén létszivárvány színeivel kristálylótusz s egy arany láng pihen s itt vagyok én is, ki halkan figyelem a csendes, tiszta ragyogó kör fényeit ez egy pont, ahol beteljesedett minden, és valami új érkezése érezhető a vég és a kezdet eggyé válik egy ölelésben, mostomban s én csendesen szemlélem egy új szenvedély születését ő egy madár, szíve egy arany gyémántnap, szárnyai egy egekkel játszó fényvégtelen csendesen szemlélem merre száll ő? Merre hív? s a madár, ez a végtelen és hatalmas, az erő lágyságával s tisztán a szívembe néz, s érzem, ő nem száll tova egy úton, ő megérkezett, ő hozzám utazott az időkön és tereken át s most hazatért bennem van az otthona, s én hozzá tartozom mi egy vagyunk s a most megadásában a madár mellém száll s egyesül velem s itt megnyílnak az egek, s a végtelen a végtelennel megmozdítja szárnyait és mindent átölel az ismert egek csendessége mögöttünk már lángoló szenvedéllyel hasítjuk át a megismerhetetlen partjait, valóságok tűnnek el, s egy valóság marad, ami röptünk tere, s ami vagyunk, a Mindenség tiszta sugárzása s bármi, amit szeretnénk, itt már Most a miénk, mi vagyunk az, Te Vagy Az, s Én vagyok Az vannak létpontok, amikor a belátás megszületik amikor megérkezel, s egy új élettel szeretsz amikor hirtelen felismered, ez az egész olyan egyszerű, és nincs mitől félned, nem veszíthetsz semmit, ami helyébe ne jönne egy kiterjedtebb lét a pillanattal táncolás mindenképp besuhan, könnyedén és szabadon, s a szenvedély, ami a léttől való és tiszta, valóban új utakat teremt... eGY sZÍV vAGYUNK mEGANNYI lÉLEKKEL 
Képgaléria
